Kinyilatkoztatás: két megközelítés

Leírás

Hermeneutikai Füzetek 13.

Kinyilatkoztatás: két megközelítés

Budapest, 1997

Két mai szerző (református teológus és filozófus) tanulmánya a „kinyilatkoztatás-kijelentés” témájában. Bolyki János a Károli Gáspár Református Egyetem Hittudományi Karának újszövetséges professzora, a Szentírás kettős természetét újszerűen (a kalcedoni dogma komplementaritás-fogalma és a XX. századi atomfizika összevetésével) kutatja. Csanády András Hegel rendszerére építve fejti ki elképzeléseit a témáról. Teológus és filozófus dialógusa a füzet. Kérdés, hogy mennyiben talál egymásra Hegel dialektikus módszerhez kötött Istene, illetve Ábrahám istenfogalma.

Tartalom

Bolyki János: A Szentírás kettős természetéről

Komplementaritásértelmezés a fizikában és a humán tudományokban

Komplementaritás és kalcedoni dogma

Krisztus kettős természete és a Biblia kettős természete

Csanády András: Kijelentés és történelmi lét

„Az Újszövetség szent irataiban három paradox krisztológiai felismerés tükröződik. Ezek együtt adják az Újszövetség teológiája lényegét. Az első Jézusnak és Istennek a kapcsolatára vonatkozik. Jézusban olyan Messiást ismertek meg a tanítványok, aki mindenki másnál közelebb volt Istenhez. A második felismerés, hogy ez az isteni méltósággal megjelent és isteni közelségben élő Jézus vállalta az emberi az emberi lét mélységeit, szenvedéseit, egészen a kereszthaláláig. A harmadik felismerés, hogy isteni hatalmát nem az uralkodás-parancsolás-büntetés, hanem a bűnösökkel, nyomorultakkal, megvetettekkel szemben gyakorolt irgalom és segítség formájában gyakorolta. Mindezek a felismerések a Jézusra vonatkozó, úgynevezett messiási címekben mutatkoznak meg, mint például: „Krisztus”, „Isten Fia”, „Ember Fia”, „Megváltó”, „Úr”, „Isten”, valamint rövid, úgynevezett „azonosító” hitvallásokban formálódtak, például: „Te vagy a Krisztus” (Mk 28,9); „Test szerint Dávid fia… lélek szerint Isten hatalmas Fiának bizonyult” (Róma 1,3 – 4); „Te vagy az Istennek Szentje” (Jn 6, 69); Jézus Krisztus testben jött el” (1Jn 4,2); „Ő a láthatatlan Isten képe, az egész teremtés elsőszülötte” (Kol 1,15); „Isten dicsőségének a kisugárzása és lényének képmása” (Zsid 1,3).

16. old.

„A misztikus élményék és megélésmódok pszichológiai boncolgatása nélkül is megállapíthatjuk, hogy a Bibliából szóló kijelentés nem elsősorban az ott megjelenő elbeszélés maga, hanem az a valóságos és átfogó történeti folyamat, amiről ez a történeti mű törekszik hírt adni, de… amelyiknek ez a mű maga is csupán egy alkotórésze, oldala. Az elbeszélő pedig egy meghatározott mozzanata, aki a maga történeti meghatározottságához – méltánylást érdemelve bár, de mégis leküzdhetetlenül – hozzá van láncolva. Általa nem lehet akármit mondani – olyasmit, ami korának emberében még fel sem merült, amire lénye, szervei, viszonyai ki sem fejlődtek még.” 64. old.