Leírás

Hermeneutikai Füzetek 11.

Tipológia és apokaliptika

Rudolf Bultmann, Gerhard von Rad, Leonhard Goppelt

Budapest, 1996

A tipológia – az ószövetségben az újszövetségi beteljesedés „előképét”, „typosát” feltételezi. A tipológia klasszikus műve Leonhard Goppelt: Typos című könyve (1939), mely nagy vihart kavart a háború utáni Németországban. A füzet három tanulmányt tartalmaz. Bultmann: A tipológia mint hermeneutikai módszer eredete és értelme (1950) című tanulmányában bírálja Goppelt nézeteit; G. von Rad: Az Ótestamentum tipológiai értelmezése című írásában megvédi Goppeltet; végezetül Goppelt (Apokaliptika és tipológia Pál leveleiben) 1964-es tanulmányában a támadásra válaszolva összegzi a vitát, nézeteit az apokaliptika irányába fejleszti tovább.

Tartalom

Fabiny Tibor: Bibliai tipológia – többféle értelmezésben

R. Bultmann, G. von Rad és L. Goppelt írása elé

Rudolf Bultmann: A tipológia mint hermeneutikai módszer eredete és értelme

Gerhard von Rad: Az Ótestamentum tipológiai értelmezése

Leonard Goppelt: Apokaliptika és tipológia Pál leveleiben

„Goppelt Pál apostol levelei kapcsán igyekszik a tipológia árnyaltabb megértéséhez eljutni. Itt az allegória és a tipológia szembeállításával indítja gondolatmenetét: amíg az allegória nem figyel a történetiségre és a literális értelemre, addig a tipológia komolyan veszi azt; amíg az allegorizálás a Biblián kívüli irodalomban is elterjedt módszer, addig a tipológia csak a Biblia világára jellemző.” 10. old.

„A tipológiai szemléletmód tényleges kialakulására első felbukkanásából következtethetünk. Az Ószövetség prófétai eszkatológiájában, melynek fejlődésútja és struktúrája rendkívül összetett, már Deutero-Ézsaiásnál élesen kirajzolódik egy motívum, amely a tipológiára emlékeztet: az eljövendő üdvösségidőt számos prófétai kijelentés a múlt színeivel festi le, midőn új exodusról, új szövetségről, új Dávidról beszél. Mi a múlt felé fordulás értelme? vajon az üdvözítés múltbeli tapasztalatai pusztán kifejezőeszközt adnak a próféták kezébe, hogy a visszatérés-eszme sablonja alapján rajzolhassák meg az új kezdet képét? Megítélés szerint inkább G. von Radnak kell igazat adnunk, aki szerint a múlthoz folyamodás elsősorban az üdvösségtörténeti gondolkodás kifejeződése.” 61 – 62. old.

„Láthattuk, hogy Pálnál az ószövetségi tüposz nem értelmezett történelmezett történelem vagy épp történelmi analógia, hanem Isten önmagáról adott tanúbizonysága: ez nyilvánul meg azokban a történelmi folyamatokban, melyeknek irányát a kinyilatkoztatott ige szabja meg s a tanúságtevő hit szabja meg. Isten bizonyságtételének a lényegéhez tartozik, hogy nem választható el a történelemtől, hiszen önként társul történelmi eseményekhez, s csak azok keretében érvényes. Azaz nem időtlen igazság módjára!” 67. old.