Leírás

Hermeneutikai Füzetek 29.

George Hunsinger: Új termtés hajnala

Barth hermeneutikai realizmusa és a feltámadás

Budapest, 2005

Hogyan kell értenünk a Szentírást? Min­dent szigorúan „betű, illetve szó szerint”, vagy elég, ha „csak szimbolikusan”? Minden úgy igaz a Bibliában, úgy történt, ahogy az ott le van írva, vagy a Biblia szerzői sokszor inkább képes beszéddel élnek? George Hunsinger, neves princetoni teológus Karl Barth írásértelmezési elveire támaszkodva tárgyalja a fenti kérdéseket. Hermeneutikai realizmusa azon alapszik, hogy a bibliai szöveg jelöltje, az élő Jézus Krisztus „kikutathatatlanul rejtélyes, a történelmi és a történelemfeletti, az időbeli és az örökkévaló, a tárgyiasítható és a tárgyiasíthatatlan elemek mélyen titokzatos összejátszása.” Szöveg és je­lölt között analogikus kapcsolatot feltételez, s ezáltal a „literalistákkal” ellentétben tiszteletben tartja „az isteni kinyilatkoztatásban titokzatos módon elrejtőző Istent”, az „expresszivistákkal ellentétben pedig tiszteli „a rejtőzködve feltárulkozó Istent”.

Tartalom

Fabiny Tibor: „Mindent szó szerint?” „Csak szimbolikusan?” Vagy inkább – „reálisan”?

George Hunsinger: Új teremtés hajnala. Barth hermeneutikai realizmusa és a feltámadás

1. A literalizmuson és az expresszivizmuson túl

Karl Barth hermeneutikai realizmusa

2. Új teremtés hajnala:

Krisztus feltámadása a kortárs teológiában

Az esemény jellegének háromféle megközelítése:

A spirituális megközelítés

A történelmi megközelítés

Az eszkatologikus megközelítés

„A barthi realizmus szerint a szövegek szemantikai erejére az analógia jellemző: a különbözőség ellenére hasonlóság van a szöveg és a jelölt között. Amíg tehát a realizmus a literalizmussal szemben a szöveg »emberi jellegét« és a jelölt »misztériumát« emeli ki; az expresszivizmussal szemben a szöveg »másságát« és a jelölt »érthetőségét« hngsúlyozza. Bultmannal és Tillich-hel szemben tehát Barth azt állítja, hogy a bibliai lépek nem bizonytalanok, hanem igazak, csak éppen analóg módon fejtik ki hatásukat. A szöveg logikai ereje nem kognitív, nem is emocionális, hanem kérügmatikus, ugyanis jelölt és a megszólított is aktív részese lesz a szövegnek, a szöveg által, az igében történik meg a találkozás az olvasó (igehallgató) és Jézus krisztus között. A szöveg állító ereje nem abszolút, nem is relatív, hanem elégséges. A narratív erő nem tényszerű nem is mitologikus kifejezés, hanem esetleg még legendás elemeket is tartalmazó tanúságtétel.” 11. old.

„Barth egyetértett azzal, hogy Krisztus feltámadása jellegénél fogva összetett, mivel történelmi és transzcendens aspektusokat is tartalmaz. Egyedülálló esemény, mivel e világban történt, de nem e világ része volt. Ha az Újszövetség tanúságtételének hitelt adunk, tagadhatatlan, hogy térben és időben történt. »Ami történetiségét illeti, olyannak kell lennie, mint bármely történeti eseménynek, akármennyire különbözik is tőlük más tekintetben.” (IV/1:298) „Képtelenség Jézus feltámadásának testi jellegét illetve Feltámadottként való létezését tagadni.” (III/2:448) Jézus megjelenései – ellentétben néhány modern egzegéta feltételezéseivel – eredetileg nem fénylátomások (vagy esetleg hallucinációk) voltak, melyeket később testi fogalmakkal ruháztak fel. A feltámadás – írja Barth – határozottan szemmel látható, füllel hallható és kézzel tapintható volt, ahogyan azt a húsvéti elbeszélések félreérthetetlenül és nyomatékosan megfogalmazzák.” 56. old.