Leírás

Hermeneutikai Füzetek 33.

Fabiny Tibor: Szóra bírni az Írást – Újra

Budapest, 2010

Több mint másfél évtizede jelent meg a Hermeneutikai Füzetek 3. száma Szóra bírni az Írást. Irodalomkritikai irányok a Biblia értelmezésében. Hat tanulmány és vita címmel. A kiadvány egyetemi hallgatók és teológusok között népszerűnek bizonyult, s a néhány évvel ezelőtti utánnyomás is elfogyott. A sorozat 33. számaként megjelenő kötet nem egyszerű reprint, hanem két újabb tanulmánnyal bővített kiadás, mely nem csak a szerző érdeklődését, hanem az elmúlt évtizedben bekövetkezett paradigmaváltást is tükrözi.

Tartalom
A „paradigmák” változása
Mi a kánonkritika?
Mi a retorika-kritika?
Mi az olvasóközpontú kritika?
Mi narratív kritika?
Mi a dekonstrukció?
Mi a hatástörténeti megközelítés?
Mi a teológiai értelmezés paradigmája?
Bolyki János: Irodalomtudomány és teológia
Cserháti Márta: Történetkritika és irodalmi megközelítés
Fabiny Tibor: Szóra bírni az Írást – válasz Cserháti Mártának

„Az irodalomtudományban jelentkezett először az az igény, hogy egy-egy költő vagy művész életének (sokszor lényegtelen) adatainak kutatása helyett magára a műre, illetve a szövegre figyeljünk. A mű, a szöveg önmagáért érdekes, jelentése független a szerző szándékától, sőt talán ellenkezik is azzal. Amint a szerző nyomdába adta művét, az önálló életre kel, a szerzőnek nincs tovább hatalma a szöveg felett. A »deterministának« és »külsőnek« mondott szerzőorientált szemlélettel szemben a szövegorientált megközelítés »objektív«, »immanens« és »belső«. A szöveg per se a fontos és nem a külső (történeti) körülmények. A diakronitás helyett a szinkronitásra kerül át a hangsúly.” 40. old.

A narratív kritika és az erre épülő narratív teológia az angolszász világban terjedt el az elmúlt évtizedekben. A narratív kritika vérbeli irodalmi módszer, hiszen a narratívát, az elbeszélést, a történetet kutatja. A narratíva az események időbeli egymásutánja, s így egy fiktív történet és a történelem is egyaránt narratíva. A narratív kritika a bibliai szövegeket nem történeti »forrásként« kezeli, amelyek mögött – úgymond – kimutatható a teológiai »mondanivaló« vagy »üzenet«, hanem az események fűzésének mikéntje már önmagában is hordozza az üzenetet. A forma és a tartalom ugyanis nem választható szét egymástól. A narratív kritika a szöveget mint szöveget az irodalmi kritika eszközeivel vizsgálja, tehát a cselekményre, a jellemalkotásra, a stílusra, a tónusra, a szövegen átsütő hangra ill. hangnemre, vagy az elbeszélés nézőpontjára kíváncsi.” 49. old.

„A hívő zsidóság hittapasztalatát is vegyük figyelembe a Biblia olvasásakor! Ma egyik legnagyobb hermeneutikai kihívás az, hogy a kereszténység bánja meg több ezer éves keményszívűségét, s ezért keressük a zsidósággal való élő kapcsolatot, a teológiai barátságot. Ne gondoljuk, hogy a zsidóságból feltétlenül elismerést vált ki, ha az ószövetséget, mint »másnak szóló postát« olvassuk. A kereszténység és a zsidóság közötti teológiai barátság alapja – misztérium.” 101. old.