Gerhard Ebeling: Isten és szó

Leírás

Hermeneutikai Füzetek 7.

Gerhard Ebeling: Isten és szó

Budapest, 1995

A német származású zürichi teológus és egy­háztörténész, Gerhard Ebeling (1912–2001) két tanulmányát tartalmazza a füzet (Isten szava és a hermeneutika, Isten és szó). Gerhard Ebeling – Rudolf Bultmann, Emil Brunner és Dietrich Bonhoeffer személyes tanítványa – rámutat, hogy „Isten szava” nem válik idejétmúlttá, hiszen túlmutat önmagán s ekként új világokat tár fel. Ha nyitottan, oda­figyelve hallgatok rá, Isten szava megszólít és megragad. A szerző a kinyilatkoztatás – kijelentés, az írás, a szöveg, a Biblia, az ige, az isteni beszéd, az isteni szó egymáshoz való viszonyát kutatja. Az u­tóbbi tanulmány gondolatmenete: 1. Istentelenek szava; 2. A szó: Isten; 3. Isten szava.

Tartalom

Az isteni szó nyomában – Gerhard Ebeling hermeneutikájáról (Fabiny Tibor)

Isten szava és a hermeneutika

Isten és szó:            I. Az istentelenek szava

II. Az „Isten” szó

III. Isten szava

„Általában magától értetődőnek vesszük: a hermeneutikának azon az alapon van a szóeseménnyel dolga, hogy a nyelvi kifejezés a megértés feladata elé állítja az embert. Amennyire tény hogy a hermeneutika iránti igényt elsődlegesen a szóesemény megértési nehézségei keltik fel, annyira tévedés mégis arra irányítani az alapvető megismerést, hogy hogyan viszonyul egymáshoz szó és megértés, s hogy a hermeneutika számára végeredményben mi a meghatározó. A megértés felszínes felfogása a dolgokat a fejük tetejére állítja, s éppen ezért magának kell megfordulnia. Az elsődleges megértési jelenség nem a nyelv megértése, hanem a nyelv által történő megértés. A szó tulajdonképpen nem a megértés tárgya, az, ami a megértés problémáját adja, a amelynek megoldásához magyarázatra, s ennélfogva a hermeneutikára is mint megértéstanra van szükség. A szó sokkal inkább az, ami a megértéshez utat nyit, azt átadja, tehát valamit megértet. Magának a szónak van hermeneutikai funkciója.” 22 – 23. old.

„Az a beszéd Istenről, amely híjával van minden hitelességnek, amely kiüresedett és elerőtlenedett, az csak rombolja a hitet, és a gondolkodást. Ebben alapvetően egyetért mindenki, hívő vagy hitetlen. És remélhetőleg nem csupán a hitetlenekre marad, hogy a gondolkodás szószólói legyenek.

Aki számára Isten szentsége komoly, senki felül ne múlhassa a nyelv lelkiismeretes használatában. Ez mindig is így volt, bár mindig is kétségbe vonták. Az Istenről való beszéd a legigényesebb szó, mert tiszta szívet kíván. Ez mindig azzal a kockázattal jár, hogy merész lesz és hihetetlen. Most azonban olyan időket élünk, hogy az Istenről szóló felelős beszédnek rendkívüli igényeket kell kielégítenie. Soha még ilyen széles szakadék ne választotta el a bibliai hagyományt a valóságban beszélt nyelvtől. Éppen ezért még soha ilyen erővel fel nem merült a gyanú, hogy Isten csupán a hagyomány tartozéka A feladat: Istennek szóban megfelelni, soha eddig ilyen elementáris erővel nem jelentkezett. Egészében véve a kérdés ma nem az, hogy hiányoznának az intézményi és publicisztikai lehetőségek arra, hogy Istenről szóljunk. Ellenkezőleg, a kérdés az, hogyan jut érvényre a rendelkezésre álló eszközök elképesztő inflációja közepette a valódi isteni szó.” 40 – 41 old.