Leírás

Hermeneutikai Füzetek 31.

Karl Barth: Kálvintól Bultmannig

Budapest – Debrecen, 2009

Jelen füzetben Barth Bultmann teológiájával foglalkozó legreprezentatívabb munkáját tesszük ma­gyarul közzé. Az 1952-ben keletkezett írásban Barth arra tesz kísérletet, hogy Bultmann teológiai intencióit elemezve állást foglaljon annak teológiájával kapcsolatosan. Több szempontból is igen érdekes ez az írás. Egyfelől nyomon követhető ben­ne az a teológus, aki az Ügy szolgálatában olvas, értelmez és ítél. Másfelől viszont a figyelmes olvasó utalásokat talál benne arra nézve is, hogy a teoló­giai különbségek ellenére is megtalálhatók e két teológus alapvetően közös kiindulópontjai, ame­lyeknek figyelmen kívül hagyása csak egy szükségszerűen torz képet adhat a két teológus kapcsola­táról. (Részlet Ferencz Árpád előszavából)

Tartalom

Ferencz Árpád: Kálvintól Bultmannig?

Kálvin. Előadás a Hottingeni Olvasókör Kálvin-ünnepségén a Zürichi Egyetem Aulájában 1936. január 22-én

Rudolf Bultmann. Megérteni őt

Bultmann levele Barthhoz 1952. november 11–15

Barth levele Bultmannhoz 1952. december 24-én

„Talán nem tévedek, ha azt állítom, Bultmann munkájának középpontjában az a törekvés áll, hogy az Újszövetséget egy üzenet (kérügma, híradás, prédikáció) dokumentumaként értelmezze. Mégpedig annak és csakis annak! Ez pedig csak akkor lehetséges, ha az egzegézist, a dogmatikát és a prédikációt egyébként elválasztó akadályokat feloldja. Ha az értelmező az Újszövetség üzenetét önmagára vonatkoztatja, és annak hordozójává válik, vagyis aki az Újszövetségben Istennel, a világgal és az emberrel kapcsolatos általános elméleti fejtegetéseket, a történelmi eseményekről szóló semleges hangú tudósításokat lát, vagy a hajdani, ám korunkban újjáéledő vallásos, misztikus, kontemplatív vagy erkölcsi élmények és tapasztalatok tárházát fedezi fel, az mind a megértéstől, mind az értelmezéstől igen távol áll… A mondanivaló ugyanis az üzenetben keresendő: ebben kel életre, ezért a szerzőket csak úgy érthetjük meg, ha az üzenetet magunk is megéljük. Tehát a megértés maga már hit, az értelmezés pedig maga már prédikáció.” 37. old.

„Bultmann általános szándéka kétségkívül az – a régi fogalmakat használva –, hogy a krisztológiát és a szoteriológiát egységként, az újszövetségi kérügmát pedig ennek az egységnek a hirdetéseként értelmezze. Ezt az általános törekvést magam is támogatom. Azt viszont nem értem, miként tekinthet el valaki attól, hogy ezt az egységet, a Krisztus-eseményt ne értelmezze egy önmagában különbségeket mutató egységként is, amiben a krisztológia áll a középpontban anélkül, hogy ezáltal elválna a szoteriológiától, a szoteriológiának pedig – ami benne van a krisztológiában, amit körülölel a krisztológia – ezt kell követnie.” 49. old.